![]() |
Bekő Luca |
Sziasztok!
Tudom, hogy 1 nappal később hoztam, de nem volt tegnapig internetem és tegnap este jött csak vissza, akkor meg már nem volt időm mindkét blogra írni, de remélem kárpótol titeket, hogy a hosszabb fajtából való a rész és tartalmas is, sőt új szereplő is van benne :D
De nem pofázok tovább és még egyszer elnézéseteket kérem <33
Jó olvasást xx
Chapter thirty-three
* Annie Brown *
A magas toronyban tett látogatás után sétálni mentünk, s végül a Szajna partján kötöttünk ki. A folyó sötét vizén a lámpák fényei ragyogtak, akár az égbolton lévő csillagok. Eszméletlenül szép volt, mintha egy tündérmesébe csöppentünk volna.
Csendben, kézen fogva sétálgattunk a macskaköves járdán, de Harry hirtelen megtorpant.
- Hallottad? -kérdezte buta kifejezéssel arcán.
- Nem, mit? -értetlenkedtem.
- Hát ezeket a neszeket... Mintha valaki követne minket. -borzongott meg.
- Túl sok horror filmet nézel! -legyintettem nevetve- Inkább gyere, üljünk le arra a padra! Fáj a lábam... -nyöszörögtem.
- Minek jöttél ilyen cipőbe, ha nem bírod?
- Mert azt mondtad öltözzek ki, és egy elegáns összeállítás elengedhetetlen kiegészítője a magassarkú! -okítottam.
- Nem akarok nő lenni... -nevette el magát.
Beszélgettünk még egy picit, de aztán én is meghallottam a csendes motoszkálást és félni kezdtem. Elég ijesztő volt... A Szajna partján egy fiatal párocska korom sötétben furcsa hangokat hall. Egy csomó horrorfilm így kezdődik...
Harold-al elhatároztuk, hogy visszamegyünk a hotelba és megnézünk egy filmet. Az épület előtt paparazzók sokasága ácsorgott és várt a fiúkra. Amint észrevettek minket, egy emberként tömörültek felénk buta kérdezősködéssel egybekötve. Megint ugyanazok az idegesítő kérdések, mint múltkor, csak most nem volt szó a kórházról...
Mit sem törődve velük besiettünk, majd fellifteztünk a lakosztályba. Liam, Niall és Szabina a nappaliban El Classico-t néztek. Elmormoltak egy sziasztok-ot, de nem tiszteltek meg minket figyelmükkel, de én azért megpróbáltam kommunikálni a drukkerekkel;
- Cassie és Zayn? -ültem a kanapé karfájára.
- Cas-nek szar kedve van, Zayn sütött neki valamit és azóta a szobába vannak. -magyarázta Liam.
- A békülős szexnél nincs is jobb! -mondta ámodozva Szabina.
- Na jó, mi megyünk is. Sziasztok! Hala Madrid! -üvöltöttem az utolsó mondatot.
- A sima szex se rossz! -vigyorodott el Harry, majd karon fogott.
Mielőtt beértünk volna a szobába még hallottam, hogy az állás 3-2 a madridiaknak, amit egy elégedett mosollyal díjaztam, de figyelmemet hamarosan elterelte barátom nyelve, amint épp a számba kért bebocsátást. Persze gondolkodás nélkül bele is mentem.

Ujjait végigsimította egész testemen, amitől ívbe rándult a hátam, aztán csípőjét enyémhez tolta és már bennem is volt.
***

- Hova igyekszik a hercegnő? -mosolygott kómásan.
- Nem tudom, de megsülök... -lihegtem.
- Most hogy mondod, én is...
A filozofikus megbeszélést telefonom csörgése zavarta meg. Anya neve állt a kijelzőn, amit furcsálltam, ugyanis a turné kezdete óta ez a második alkalom, hogy beszélek az otthoniakkal -bár nem hiányoznak.
- Igen? -vettem fel.
- Szia, kicsim! -köszöntött.
- Mizu? -kérdeztem kedvesen, bár rohadtul nem érdekelt a válasz.
- Emlékszel Lucára?
- Hogyne emlékeznék?! -mosolyodtam el.
- Mi lenne ha ott lenne veletek a turnén egy darabig?
- Az nagyon jó lenne! -örömködtem.
- Holnap érkezik a gépe Párizsba. -tért vissza megint szokásos, távolságtartó hangneméhez.
- Oké, még valami?
- Semmi, szia!
- Hali...
Istenem... Annyit nem tud megkérdezni, hogy jól vagyok-e vagy milyen az új munkám... Áh, minek is azt, végül is, csak a lánya vagyok...
Ingerülten vágtam az ágyba telefonom, mire Harold aggódó és értetlen fejével találtam szembe magam.
- Mi történt? -kérdezte meg végül.
- Anyám történt... -ráztam meg fejem- De legalább jó dolgot is mondott. -mosolyodtam el.
- Na mit? -nyugodott le Haz.
- Holnap jön unokatesóm! Egy darabig velünk lesz a turnén! -mondtam izgatottan.
- Zsír, hogy hívják, jó csaj?
- Harold! -boxoltam játékosan karjába.
- Annabella! -utánzott lányos hangon.
* Niall Horan *
Mivel a jelen lévő szerelmespárok elvonultak és ma El Classico volt, úgy döntöttünk Szabinával és Liam-el, hogy megnézzük. 20:00-kor kezdődött. Addig készítettünk pattogatott kukoricát, behűtöttünk egy csomó sört és mindenki előtúrta a drukker sálát.
8 előtt pár perccel már mind ott ültünk a nappaliban és hallgattuk a kommentátorok pofázását. Igaz, egyikünk se értett belőle semmit, de azért hevesen bólogattunk, meg hajtogattuk, hogy ez így van, igaz és a többi.
Végül elkezdődött a meccs. Mindenki kezében egy üveg sör volt, nyakában a FCB-s vagy Real-os sála és kerek szemekkel figyeltük a televíziót.
***
Természetesen a Real nyert -HALA MADRID. Liam a meccs felénél úgy döntött elmegy aludni, holnap ugyanis jön Dani, és nem akar nyúzott lenni. Ketten maradtunk Szabinával. Hatalmas focidrukker, lányt nem is láttam még így tombolni meccs miatt, főleg nem egy ilyen... csinos lányt!
- Ronaldo a legjobb! -jelentette ki, mikor vége lett a mérkőzésnek.
- Nincs vele bajom, de Özil a favorit.
- Ja, ő se rossz, csak csúnya... -fintorgott, mire felnevettem.
- Álmos vagy? -mosolyogtam.
- Nem, te?
- Én se... Társasozzunk! -vetettem fel az ötletet.
- Csak a Ki nevet a végén?-t szeretem!
- Akkor azt játszunk! -vigyorogtam.
Előtúrtam valahonnét egy játéktáblát, aztán már kezdtük is. Szabina fölényesen nyert, de nem az a kárörvendő típus így játszottunk egy visszavágót is.
- Na jó feladom... Mindig nyersz! -durcáskodtam.
- Hát, igen... Ezért szeretem ezt a játékot! -nevetett.
Neki álltunk összepakolni, de véletlenül hozzáért kezem övéhez, amibe beleborzongtam. Felnéztem rá, és feltűnt, hogy ő is engem néz. Szájára pillantottam, majd egyre közelebb és közelebb hajoltam hozzá, míg ajkaink össze nem értek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése